Chapter 6

Zene: KATT

Szép estét!

Megjött a folytatás. Egy kicsit hosszabb részt írtam most nektek. Remélem tetszeni fog. Szeretnélek megkérni titeket, ha elolvassátok a részt, és nem komiztok akkor legalább csak egy pipát nyomjatok. Az előző résznél nem volt annyi visszajelzés és egy kicsit lógattam az orrom. Remélem nem okoztam csalódást ezzel a résszel. Komizzatok és pipáljatok.

U.i: Köszönöm a feliratkozókat!!! <3 És a mai napon megérkezett az új design is.:) remélem tetszik<3 :)

Fafaa:3

Testem legmélyén örülök, mert végre hivatalosan is az F1nek dolgozom. Ott ahol mindig is akartam. Viszont az előttem álló első pár héttől picit ódzkodom. Egy hatalmas család tagja leszek. Akik bár biztos mind kedvesek, és befogadóak velem szemben is lesz kifogásuk. Még akkor is ha én Ellie Ecclestone vagyok…

Fáradtan pakolom bele a táskámba az asztalon heverő  kütyüjeimet, miközben a lemenő nap erősen vág be a fedett helységbe. Hivatalosan is véget értek a mai napi programok a ringen és már csak egy-két embert vélek felfedezni a paddockban. Bernie bácsit reggel óta nem láttam. Fogalmam sincsen hova a fenébe tűnhetett. Sajnos a nap nagy részében annyira elvoltam foglalva a gondolataimmal, hogy még Kimivel és Fernandoval sem beszéltem egy szót sem. Csalódottságomban megrázom a fejem. Kezemre akasztom a táskámat és indulnék vissza a szállodába, ha nem „ütköznék bele” a Red Bull csapatfőnökbe.

-El, jó, hogy látlak. Minden rendben van? Be se dugtad egész nap a fejed a boxokba. –helyezi kezét a vállamra, és kedvesen mosolyog mialatt szemével aggódóan tanulmányoz. Hirtelen azon kapom magam, hogy azon gondolkodom vajon minden Red Bull-os dolgozónak fontos ez az úgy mond testi érintkezés?! Ettől mi lesz jobb? Talán ettől is tűnik olyan melegnek, és családinak a hangulat az RBnél.

-Gondolkoztam, de figyelemmel kísértem az edzéseket. –viszonzom mosolyát. –Gratulálok a mai naphoz. –folytatom, ugyan is mind a kettő szabad edzésen szuper helyen végeztek Vettelék.

-Köszönjük. De úgy mond ezt a sikert már érezheted a magadénak is, hiszen már a csapatunk tagja vagy. Pont ezért kerestelek meg téged.

-Pontosan miért is Mr. Horner? –teszem keresztbe a karjaimat.

-Tartunk egy kis ünnepséget a mai nap alkalmából. Veheted ezt egy úgynevezett „beavatásnak” is. –nevet önfeledten. –Ott lesz mindenki a csapatból. Szóval szeretnénk ha te is részt vennél rajta.

-Hát nem is tudom… –húzom el a számat, hiszem ma estére nem éppen ilyen programot terveztem.

-Nemleges választ nem fogadunk el. –vigyorog tovább.

-Rendben. Legyen. De… –adom be könnyen a derekamra, mire Horner közbe vág.

-Nincs semmi de. Gyere. –mondja, mire elindul lefelé a lépcsőn boxok felé, teljesen végig a folyosón. Pár ajtón bepillantok, és akár csak a Ferrarinál még az RBnél is a boxban vannak a kocsik pár szerelővel egyetemben. Amint a folyosó végére erünk egy ajtónk kilépünk a motorhome-ok elé, és alig öt perc múlva meg is látom a célpontunkat.

-Megjöttünk. –szólal meg csapatfőnököm. –Menj csak előre, a többiek már benn vannak.

-Biztos, hogy jó ötlet ez? –rémülök meg a gondolattól, hogy belépjek a precízen lefestett kétemeletes helységbe.

-Persze, csak menj már. –tol meg egy kicsit hátulról, de lábaim nagyon nehezen mozdulnak. Fejemben csak úgy cikáznak a gondolatok. Attól tartok, hogy teljesen kifogok tűnni a tömegből. Nem csak ezért, mert egyetlen egy csapat ruhám sincs, és bizonyára oda benn mindenkin van valami RB-s ruhanemű, hanem mert olyan a természetem. Horner mintha csak tudná mire gondolok egyből megnyugtat.

-Hidd el minden flottul fog menni. Egyből meg fog szeretni az egész pereputty. Tudom ám. –küld felém egy bíztató mosolyt ami ebben a pillanatban mindennél több erőt adott nekem. Alig észrevehetően bólintok, majd az elektromosan nyíló ajtó felé indulok. Amint érzékeli közeledésemet kinyílik és betekintést nyerek az eddig ismeretlen világba. Pulzusom az egekbe szökik és valami Isten tudja milyen felemelő érzés kerít hatalmába.

-Fel a lépcsőn! –igazít el még az elején Christian, de utána már egyedül megyek a hang irányába. A rövidke átjáró végén egy hatalmas terembe érkezek ahol már rengeteg ember ünnepel. A zene hangosan szól, de azért még elviselhető, hiszen meghallom amit Horner mond.

-Megkeressük Brittát.

Ismét bólintok, bár tudom nem látja, mert előttem halad és bár még nem sokat tudok róla, azért azt gondolom, hogy nincs beépített hátsó szeme. Végig siklunk az Ő számára természetes emberek között, míg én egyre jobban érzem, hogy a sok idegen szempár lyukat éget testembe. Tenyerem izzadni kezd, és arcomról is gyorsabban folyik a verejték. Tekintetem körbevezetem a sok-sok ismeretlen arcon, míg nem végre olyanokra bukkanok akikkel legalább már pár szót váltottam.

-Ott vannak. –bökök fejemmel a jobb oldali bárpult mellé, ahol Britta jókedvűen beszélget Vettel és Ricciardo társaságában.

-Remek. –csillan fel Horner szeme és megfogja a kezem, hogy minél gyorsabban átfúrjuk magunkat az emberek között.

-Szép estét Pilóták! –köszönti a két srácot hangosan, majd mind mind a kettejükkel kezet fog. Láthatóan jó a kapcsolat közöttük. Brittát egy nagy ölelésben részesíti, végül pedig visszafordul hozzám. –Bizonyára ismeritek már Elliet! Britta, Seb? –vonja őket kérdőre.

-Igen, hogyne. Szia El! –ölel meg Britta míg Seb valószínűleg a napszemüvege mögül mér végig engem. Belekortyol színes italába, majd akár csak én szoktam bólint egyet, szó nélkül.

-Daniel Ő itt Ellie Ecclestone. A hétvégétől hivatalosan is az RB egyik dolgozója. –mutat végig rajtam Horner miközben Ricci a szokásos vigyorával fogad.

-Woow. Te vagy Berni Ecclestone unokahúga? Sokat hallottam rólad, örülök, hogy nálunk fogsz dolgozni. –ad két kis puszit arcomra.

-Örülök, hogy megismerhetlek. –mondom miközben én is villantok egy mosolyt, és most először a hétvégén kicsit felszabadultnak érzem magam. Azt kivéve, hogy egy olyan srác áll mögöttem akit igazából ki nem állhatok,de valami még is van benne ami arra késztet kedveljem.

-Meg kell valamit beszélnem Adriannal. Utána jövök vissza és csatlakozom a bulizáshoz. –avat be tervébe Horner minket, majd el is tűnik a tömegben. A fene se gondolta, volna, hogy a kulisszák mögött ennyien dolgoznak még a Red Bullnál. Fut át az agyamon ez a kis gondolat, miközben Dan hangja ránt vissza a valóságba.

-Akkor ma ünnepelni kell. Még négy olyan ütős koktélt szeretnénk, amilyen kollégám iszik. –mondja viccesen Ricci, mire mind a hárman nevetésbe törnek ki. Engem is megnevettet a vicce, de valahogy nem merek nevetni.

-Hé El! Engedj fel. Minden okés. Egyszerűen csak bulizz. –sétál oda mellém Britta és egy picit megrázza a karom. –Jössz táncolni?

-Majd talán később… –igazgatom zavaromban egyik szőke hajtincsemet, miközben egy kósza pillantást vetek a még mindig mögöttem ácsorgó szőke pilótára. Látszólag jól elbeszélget Dannal, viszont nem kerüli el figyelmemet az, hogy óvatlanságában úgy mér lentről fölfelé végig engem, hogy nem veszi észre én is Őt figyelem. Nem lepődik meg, sőt még egy magabiztos vigyort is lök mellé. Szemüvege még mindig eltakarja szép kék szemeit amit viszont nagyon sajnálok.

-Gyere csak. Adok valamit… –húz magával a tömegbe Britta, végig megyünk a folyosón ahol bejöttünk Hornerrel, majd le a lépcsőn, el az öltözőkig. –Ezt a pólómat neked adom. Jól esik a gondolat, hogy tőlem kapod az első csapat termékedet. Már is azért otthonosabban fogod érezni magad oda fenn, ha nem sima utcai ruha van rajtad. –kacsint egyet a Szőke „barátnőm” és közben egy RBs pamut pólót nyom a kezembe.

-Ugyan Britta, nem kell oda adni. Jó lesz nekem ebben, kibírom még ezt a pár órát. –próbálom visszaszolgáltatni a frissen mosott felsőruházati terméket.

-Nekem van sok. Tartsd csak meg. Illetve vedd fel… –rázza meg bohókásan a fejét. –Ott van az öltöző. –mutat egy tőlünk nem messze lévő ajtóra.

-Oké. Sietek. –mondom, majd bekocogok a nagy kék helységbe. Kibújok az ujjatlan pólómból és helyére a finom illatú, kék, szponzorokkal ellátottat veszem föl. Az egész alakos tükörbe megnézem magam, és csinosan eligazgatom a pólót mindenhol. Eztán a másikat a táskám mélyére hajtom, és visszasétálok Brittához.

-Húhaa. Igazán csinos. Jó választás volt tőlem. –indul el vissza az emeletre.

-Igen, tényleg az. Köszönöm szépen. –mondom neki, de már nem válaszol. Az étkezőből vagy bárminek is hívjákból rohadt hangosan szól a zene. Mivel teljesen besötétedett oda kinn ezért, már a hangulatos buli fényeket is felnyomták benn. Brittát követve igazán hamar visszatalálunk a fiúkhoz akik még mindig ugyan ott állnak, de már plusz egy fő társaságában.

-Hát Ti merre jártatok? –próbálja túl üvölteni a zenét Daniel.

-Ellie átöltözött. –válaszol Britt, és a három fiú tekintete egyből rám vándorol. Eltelik pár másodperc mire feleszmélnek a bámulásról. Sebastian valamit Britta fülébe súg, mire Ő csak legyint és vigyorogva rázza a fejét.

-Mi még nem ismerjük egymást. Heikki Huovinen vagyok. Seb személyi edzője. Örülök, hogy csatlakoztál kis családunkhoz. –ráz kezet velem.

-Hát mindennek mondható csak éppen kicsinek nem. –nevetek, hangosan, de ebben a zajban e senkinek sem tűnik fel. –Amúgy Ellie vagyok.

-Bernie Ecclestone unoka húga. –mondja Dan vigyorogva.

-Ez komoly? Sokat mesélt ám rólad. Örülök, hogy végre találkozhatunk. Tényleg, olyan szép vagy, mint amilyennek leírt. –bókol kedvesen Heikki.

-Ohh azért nem, de köszönöm. –pirulok el a sötétben.

-Nah valaki gyorsan valami rövidet? –kérdezi Ricci, és egyből elé is raknak öt kis poharat amiben biztos valami ütős pia van. Mindenkinek ad egyet, majd végül együtt koccintunk. A hangos zene és a dübögés kezdte teljesen kikapcsolni az agyam , és átállítani azt arra, hogy ne foglalkozzak semmi csak bulizzak egy fergetegeset.

Ujjaim hozzáértek Sebastianéhoz. Finom, puha de még is igazán férfias keze van. A hirtelen jött érintéstől lesokkolódtam, és míg a többiek lehajtották a kis hangulat fokozó italt, és csak álltam ott, mint egy faszent, és néztem, hogy csurog végig az erős folyadék az Ő torkán.

-Mi van El nem tanították meg otthon, hogy kell kirúgni a hámból?  –kérdi hangosan Heikki.

-Mi? Micsoda? –fordítom felé az arcomat, de közben érzem, hogy Seb engem néz és nem bírja megállni vigyorgás nélkül.

-Nem megy le? –ismétli meg valamivel rövidebben.

-Ohh dehogynem. –válaszolok magabiztosan, majd egyből fellököm a felest. Az üres poharat a pultra csapom, és így szólok. –Jöhet a következő kör. Ígérem ma érzelmek nélkül, olyan jót fogok bulizni, mint még soha. –mondom, és a mondat végén a vállam felett a mögöttem álló Sebastianra lesek…