Chapter 3

Zene: KATT

Szép estét mindenkinek!

Remélem örültök, hogy már hoztam is a folytatást. Arra szeretnélek titeket kérni, hogy komizzatok. Mert én abból látom, hogy mennyire tetszik a blog. Jah és iratkozzatok fel. Ha tudjátok bárhol hirdethetitek az oldalt. Annak pedig nagyon örülnék. Ebben a részben már Vettel-nek is nagyobb szerepe lesz.:) Remélem tetszeni fog. 

Fafaa xxx

-Még is mi volt ez? –hallom meg Al-t, aki abban a pillanatban érkezik meg. Zihálva lélegzik. Bizonyára futott utánam. Velem szemben guggol le, és próbál szóra bírni. Testemben az előző beszélgetés miatt annyira felszökik az adrenalin, hogy képtelen vagyok ülve maradni. Felállok, és sétálgatás közben körbe járom vagy háromszor Kimi kocsiját. Felpörögtem és úgy érzem, hogy nem fogok tudni leállni…

Ellie Ecclestone

Hatalmasat ásítok a kényelmes barna fotelben üldögélve. A falón lógó óra hamarosan nyolc órát üt. A látogatásnak közel egy órája vége van. Ezt az is bizonyítja, hogy a boksz utca szinte már teljesen üres. Legjobbnak látom ha időben visszamegyek a hotelba, hiszen holnap is korán kell ide jönnöm. Térdcsontjaim hangosan ropognak miközben felállok.

Nem fáradozom azon, hogy taxit rendeljek. Helyette inkább megkérem az egyik Ferraris dolgozót, hogy dobjon ki engem is az Intercontinental-nál. Figyelve, hogy ne csapjak túl nagy zajt óvatosan zárom be a nehéz üveg ajtót, majd a boxok felé visz a lábam. Látok még pár munkásruhába öltözött embert ide-oda rohangálni, de nem igazán fecsérelem rájuk az időmet. Jobbra fordulok, hogy benézzek Alonsoékhoz, de már csak a kocsikat és pár mérnököt találok ott.

-Jó estét. Alonso itt van még? –kérdezem udvariasan.

-Nem Mrs. Ecclestone. Már visszament a szállásra úgy egy órája. –igazítja meg a szemüvegét az egyik.

-Oh értem. Akkor jó munkát. –válaszolok csalódottan. Hátat fordítok nekik és elhagyom a piros műhelyt. Egy kavicsot rugdosom az aszfalton, miközben bandukolok tovább. Teljesen kedvetlen vagyok. Semmihez nincs energiám. Talán még fáradtság is képes legyűrni. Ha tehetném itt az úttest közepén heverednék le, és pihenném ki magam.

Fejemet gyorsan kapom fel egy hangos zajra. Fogalmam sincsen róla, hogy mi lehet az ezért, megpróbálom felmérni honnan is jött. Alig lépek négyet csavarok gurulnak lábaim elé a Red Bull istállóból. Még is ki az aki még ilyenkor az autót szereli? Kérdezem meg magamban. Halkan lépek be a nyitott ajtón és kukucskálok körbe. Látóteremben egyetlen egy embert sem veszek észre. Remélem nem valami állat szökött be ide. Kezdek aggodalmaskodni, de amikor az 1-es számú kocsi mellől valaki felemelkedik megnyugszom. Túl sötét van már, hogy jól lássak. Egyből kapcsoló után nézek, és amint megvannak fel is kapcsolom  őket. Az eddig ismeretlen teljes testtel felém fordul ijedtében. Én is megszeppenek és egy kicsit zavarba is jövök. Nem pont Ő rá számítottam.

-Te meg mit keresel itt? –kérdezi a német.

-Hangokat hallottam innen, ezért gondoltam megnézem mi is az. –teszem csípőre a kezemet. Eléggé feltűnően mér végig.

-Csak én ellenőrzök még dolgokat. Most már mehetsz is. –int egyet a kezével.

-Hogy hogy még itt vagy? –szakad ki belőlem a kérdés, hiszen ha jól láttam Ő az utolsó pilóta aki még a ringen tartózkodik. Szigorú tekintetét a kocsiról rám vezeti, majd vissza.

-Nem mindegy az neked? –válaszol flegmán. Elég gyorsan felmegy bennem a pumpa, hiszen én próbálok vele normálisan beszélni, de Őt ez totál hidegen hagyja.

-Talán van valami bajod velem? Vagy miért vagy ilyen bunkó? –sétálok közvetlenül mellé. Keze ami eddig mozgott most megáll. Látom, hogy szemei sem arra koncentrálnak amire kellene.

-Nem elég indok az, hogy Ferraris vagy? –válaszol kérdésre kérdéssel. Mérgesen vonom össze a szemöldököm.

-Nem.

-Le seggfejeztél. Nem emlékszel? –folytatja a ’faggatást’, és közben csapat pólójába törli olajos kezét. Az anyag elválik hasától, és még kellőképpen fel is húzódik ahhoz, hogy kilátszódjon egy-két kockája. Próbálom leplezni  zavartságom ami elég nehezen megy. Hogy oldjam a feszültséget lazán megvonom a vállam.

-Megérdemelted. –ha Ő így akkor én is. Hangosan felhorkan, majd az összes figyelmét kocsijának szenteli. Szeretnék beszélni vele, még ha olyan paraszt is néha. De még csak közös témánk sincsen. Nah de most ezen lepődjek meg? Észrevehetően álldogálok egyik lábamról a másikra, ami kezdi Őt bosszantani.

-Esetleg szolgálhatok még valamivel, vagy hagynál végre dolgozni? –ül török ülésbe, és közben engem néz. Erősen harapom be az alsó ajkam, majd elmondom mi kéne.

-Eltudnál dobni a hotelba?

Szemöldökét magasra emeli és jó hosszú ideig ott is hagyja.

-Bizonyára viccelsz?! –nyögi ki. Nem értem miért lepődött meg. Megrázom fejemet, és folytatom.

-Egyáltalán nem viccelek. Fázok, álmos vagyok és nem vágyok jobban semmire egy meleg kakaónál.–áradozom neki kislányosan. Egy olyan ’ezacsajnemszázas’ nézést kapok válaszul, és ismételten csak szó nélkül dolgoz tovább.

-Nah akkor most mi lesz? –húzom tovább a dolgot, mert már én nálam is kezd betelni a pohár. Hangosan csapja le a csavarhúzót ami a kezében volt. Kitolja magam alól a gurulós kis deszkát, majd talpra áll. Legalább másfél fejjel magasabb nálam.

-Nem foglak visszavinni. Ha nem látnád még nagy munkában vagyok, és azért gürizek, hogy holnap a szabadedzésen jó helyen végezzek. –mondja erős hangján. Tekintetünk összeforr és forr a levegő köztünk. De nem azért, mert bármi pozitívat is éreznénk a másik iránt. Nem. Pont az ellentettje. Az egymást iránt táplált harag miatt estünk majdnem egymásnak.

-Hihetetlen, hogy tényleg ekkora seggfej lennél. –teszem keresztbe a kezem a mellkasom előtt. Ha szemei eddig nem szórtak volna elég szikrát akkor…Egy napon belül ez a második veszekedésünk. Már ha ez a pici nézeteltérés nevezhető annak.

A mi kellemes légkörünket egy meglepetés vendég zavarja meg.

-Ellie! Te mit csinálsz még itt? –hallom meg bácsikám kedves hangját magam mögül.

-Bernie bácsi!? Hogy hogy már itt is vagy? –fordítok hátat a szőke németnek, és teljesen figyelmetlenül hagyom. Mindaddig ameddig Bernie be nem vonja Őt is a beszélgetésbe.

-Sikerült befejezni a tárgyalást időben. Annyira örültem. Nah és te Sebastian még ilyenkor is dolgozol? –elenyedik beszédbe, miután kezet fognak. –Látom már sikerült megismerned a kedves unokahúgomat Ellie-t. –von magához bácsikám.

-Igen. Volt alkalmunk egy jót beszélgetni. Igaz El? –dob felém egy szívdöglesztő mosolyt. Megforgatom szemeimet, majd szarkasztikusan válaszolok.

-Igen, hogyne. –próbálok mosolyogni is közben, de a mosolygásom vicsorgássá változik.

-Indulunk vissza a szállodába. Nem akarod esetleg Seb, hogy téged is magunkkal vigyünk? –ajánlkozik túl kedvesen rokonom. Jaj csak ezt ne. Csapom fejbe magam képzeletben. Tényleg csak ezt hiányzott, hogy még hazafelé is egy levegőt szívjak ezzel az öntelt Sebastiannal. Próbálom elkerülni tekintetét ami végig engem fürkész.

-Köszönöm szépen Mr. Ecclestone, de én még maradok egy kicsit. Majd megyek magam. –mondja, és felmutatja Infiniti kocsijának kulcsát.

-Akkor mi megyünk is, ugye?! –ragadom karon Bernie-t. Ő csak bólogat, és végezetül elköszön Vetteltől.

-Holnap találkozunk. Viszlát. –intenek egymásnak. Még mielőtt elhagynánk a műhelyt Seb szemébe nézek, és azt a következtetést vonom le, bár csak ne tettem volna ezt.

Chapter 2

Sziasztok! Meg is hoztam a második részt. Remélem tetszett az első, és ezzel is meglesztek elégedve. Köszönöm a 10 rendszeres olvasót. Tudtok névtelenül is komizni ha akartok. Negatív és pozítivíz véleményeknek is örülök. A ma nap Vettel a spanyol nagydíjon nagyon jól szereplt. 15. helyről a 4.helyre ugrott és ott zárta ezt a hétvégét. Reméljük az elkövetkezendő versenyhétvégéken is ilyen szuperül fog debütálni.:)

Fafaa xxx

-Tiszta kosz és kócos lett a hajam miattad seggfej. –ordítok felé. Szeme elől feltűri a fekete lencséjű napszemüveget, és megvillantja szép mosolyát. Mielőtt befordulna a saját boxukba, még kezével bemutat nekünk egyet. Abban a pillanatban elstartol az Infiniti mellőle, és mind a ketten mennek a saját dolgukra…

Izgatottan dobolok lábammal, miközben már unalmamban vagy harmadjára lépek be telefonomon a twitteremre. Alig pár perc van négy óráig, ami egyenlő azzal, hogy elkezdődik a boksz utca látogatás. Morogva tolom farmerem hátsó zsebébe a készüléket, és kikukkantok a Farrari istállójából, hogy felmérjem a terepet. Szemeim egy viszonylag jó nagy ember tömörületen akadnak meg, akik csak arra várnak, hogy kinyissák a kapukat és megrohamozzák a pilóták „otthonát”.  Kedvesen elmosolyodom azon, hogy milyen lelkesek. Vállamra akasztom a zsúfoltságtól teli táskámat és, hogy elkerüljem a nagy tolongást, ezért visszaindulok Bernie bácsi irodájába.

Pár papír után felkutatom az összes fiókot, mert azok fontosak a mai nap tökéletes levezetése érdekében. Mikor végre megtalálom őket, fáradtan esek bele a bőr székbe. Egy kicsi ideig elidőzik tekintetem a csodálatos látványon ami elém tárul. A szék mögött az iroda egyik fala üvegből van kirakva, ami miatt kitűnő kilátás nyúlik a célegyenesre, és a hatalmas fedett lelátóra.

Kezembe veszem a kötegelt iratokat, és már indulok is vissza a rendezvényre. Alig érek ki a kellemesen hűvös épületből, már meg is csapja testemet a kinn uralkodó fülledt meleg. Nehezen veszem a levegőt, de próbálok uralkodni magamon. Sietve szedem a lábaimat, hogy minél hamarabb a Ferrarisokhoz érjek, ami megnehezíti a tevékenységemet. Szemem egy éppen fotót készítő rajongókon akad meg, és emiatt nem veszek tudomást az előttem lévő dolgokról. Pont ezért megyek neki valakinek aki szintén késésben van. Az összes tárgy ami a kezemben volt, a földön landol, és nagy sikertelenségemben még én is elszédülök, és az aszfaltra huppanok. Egyből az előttem matató ismerős szőke srácra nézek, aki hiper gyorsasággal összeszedi a cuccaimat,majd felsegít.

-Bocsi. –mondja, majd a kezembe nyomja a papír halmot. Jobbról kikerül és kocogva siet tovább. Először nem fogom fel mi történt az előző pár másodpercben, ezért tengelyem körül megfordulok, és egyből Őt kezdem keresni, hogy merre ment. Sajnos arcát nem tudtam jól megfigyelni, mert akárcsak én Ő is napszemüveget viselt. A hátam mögött lévő sok ember között úgy elveszik, hogy már meg sem tudom találni.

Célként veszem be a tűzpiros istállót, és amint belépek a csapat főnök felé veszem az irányt. Ő egy bájos mosollyal köszönt engem én pedig végre megszabadulhatok attól a sok irattól. Izzadt tenyeremet megmosom, majd jó barátom Alonso mellé telepedek le.

-Neked nem a rajongókkal kéne ott kinn lenned? –bökök előre fejemmel a verseny autó felé. Halkan nevet, majd válaszol.

-Fáradt vagyok. –nyöszörög.

-Most azt hiszed engem ez érdekel? Menj és foglalkozz velük. Ők nem fognak ide jönni hozzád, azt hiszik nem szabad. –fogom meg kezét, és állásra kényszerítem. Mint valami marionett bábu vonaglik minden felé. –Fernando! Azonnal embereld meg magad. –szólítom kereszt nevén és szigorúan mutogatok ujjammal, míg Ő jól kinevet engem.

Szórakozásunkat egy V8-as motor beindulás zavarja meg. Az rendben van, hogy a Formula 1-nél dolgozom és már megszoktam a zajokat, de ebben a pillanatban váratlanul ért. Alonsoval egymásra nézünk, majd gyorsan rohanunk ki az istálló elé. Tőlünk pár méterre az egyik versenyautó ’zenél’. Mind a ketten egyből arra felé kezdünk el sétálni, hogy kiderítsük még is mi a fene folyik ott.

Nem nagy meglepetésünkre a Red Bull csapat döntött úgy, hogy Ők külön előadást szánnak a mai napra a látogatóknak. Pont olyat ami nincs benne a tervben.

A Spanyollal szorosan egymás mellett állunk karbatett karokkal és várjuk, mikor vesz észre minket a pilóta. Eltelik legalább 5-6 perc mire a műsornak vége szakad, és a látogatók hatalmas mosollyal az arcukon indulnak tovább a többi csapat felé. Nehézkesen de végre kikászálódik a szűkös csodajárműből Alonso ellenfela Sebastian Vettel is. Magabiztosan hajtsa felfelé a bukósisak elejét, és tekintete egyből rajtunk akad meg. Kacéran félmosolyra húzza a száját.

-Ez még is mi volt? –vonom kérdőre.

-Az aminek látszik. Egy kis bemutató. –veszi le végre a sisakot és a székre helyezi.

-Magamtól nem jöttem volna rá. De még is mire fel csináltad ezt? Nem volt megbeszélve. Bárkinek baja lehetett volna. –kezdek aggodalmaskodni.

-Ha már leugrottak ide hozzánk a boxba akkor legalább igazi élményben legyen részük. Nem Alonso? –kérdezi meg a Spanyolt. Fejemet gyorsan felé fordítom és szúrós szemekkel figyelem. Nem válaszol, ezért Seb folytatja. –Nesze igyatok egy kicsit, és nyugodjatok meg. Mindent a kezemben tartok. –dob felén egy-egy Red Bull-os energia italt.

-Amúgy sem sérült meg senki. Akkor meg minek ez a nagy felhajtás? –kérdez ismét, és közben vetkőzni kezd. Az sötét kék overáljának cipzárját telesen lehúzza, majd lehámozza felső testéről azt. Így csak egy fehér ugyan olyan mintájú, de vékonyabb anyagú felső takarja el mellkasát.

-Nem érdekel. Nem szeretnék a mai nap még több meglepetést. Remélem világosan fogalmaztam! –mondom erős hangsúllyal a hangomban. Alonso egész párbeszéd alatt egy szót sem szólt. Pedig igazán megvédhetett volna egy ici-picit. Bár ha jobban belegondolok, a puszta jelenléte is egyfajta védő pajzs volt Vettel-lel szemben. Nem nézek mondandóm befejezte után egyszer sem a német Pilótára. Egyszerűen csak megfordulok és kifelé tartok az RB istállóból. A mögöttem lévő zajból azt ítélem meg, hogy Fernando is így tesz, ám mielőtt végleg elhagynánk az ő szerelő részüket Sebastian elmondja utolsó monológját.

-Nem tudom Te hogy vagy vele El, de szerintem gondold meg jól, hogy kinek az oldalán állsz mielőtt döntesz.

Lábaim nem visznek tovább. Helyette megfordulok és értetlenül nézek rá.

-Ezt most még is, hogy kéne értenem? –lépdelek vissza párat, és így közelebb leszek hozzá.

-Úgy érted ahogy akarod. –löki oda flegmán, de szemeit ez enyémekbe vési. Hirtelen meleg kezek érintik könyökömet, és a kijárat felé kezd el húzogatni. Próbálok nem figyelni rá, és folytatom a versenyt Vettel-lel.

-Ellie menjünk vissza hozzánk. –mondja el másodjára kicsit hangosabban Al. Rángató kezére óvatosan rácsapok, majd a magam lábán hagyom el végre a már frusztráló helyszínt.

Feldúltan baktatok a boxon végig és kerülgetem jobbról illetve balról is a nézelődőket. Mérgesen dobom bele már a Ferrari istállóban lévő kukába a bontatlan Red Bull-t, majd egy kemping széken foglalok helyet. Kezemmel erősen beletúrok szőke hajamba.

-Még is mi volt ez? –hallom meg Al-t, aki abban a pillanatban érkezik meg. Zihálva lélegzik. Bizonyára futott utánam. Velem szemben gugol le, és próbál szóra bírni. Testemben az előző beszélgetés miatt annyira felszökik az adrenalin, hogy képtelen vagyok ülve maradni. Felállok, és sétálgatás közben körbe járom vagy háromszor Kimi kocsiját. Felpörögtem és úgy érzem, hogy nem fogok tudni leállni…

Chater 1

Zene: KATT

Hatalmas lelkesedéssel meghoztam nektek az első részt, ami szerintem nem is sikerült olyan rosszul. Remélem már most eléggé felkeltem a figyelmeteket és csatlakoztok hozzám. A kövi részt akkor hozom ha látom van elég érdeklődő. Jó olvasást, kérlek komizzatok, pipáljatok és ha tehetitek iratkozzatok fel:)

Fafaa xxx

Ellie Ecclestone

Még mielőtt végleg elhagynám a csodálatos szállodai szobám, még egyszer végig nézek magamon a tükörben, és hatalmas mosollyal az arcomon nyugtázom, hogy tényleg fantasztikusan festek. Bordó színű Conversem után nyúlok és lábamra rángatom, majd az utolsó két kelléket is magara helyezem. Csinosan igazítom a drága napszemüveget a fejem tetején. Táskámba bámulok, hogy megint csak ellenőrizzem meg vannak-e a jegyeim, akár csak a repülőn tegnap. Mikor látom, hogy minden a legnagyobb rendben van megpaskolom a már rajtam lógó táskát, és bezárom a szoba ajtaját.

Hang nélkül gangolok végig a csöndes folyosón ahol az egyes szobákban már itt vannak az F1-es pilóták. Ők is tegnap érkeztek, csak este felé. A mai nap szintén részt vesznek a Hungaroringen tartott eseményeken mindannyian.

Mosolyogva leadom kulcsokat majd kilépek az Intercontinetal ajtaján, ahol szemembe tűz a Nap. Hunyorognom kell egy kis ideig, de amint meglátom a rendelt taximat egyből ahhoz indulok, és így nem kell sokáig tűrni a sugarak vezeklő erejét. Kipróbálom azon kicsi magyar nyelv tudásomat amivel rendelkezem, és elmondom hova kérem a fuvart. A kissé ősz hajú, idős sofőr kedvesen bólint majd az út alatt egyszer sem szól hozzám. Magamban köszönetet mondok ezért, ugyan is nem hinném, hogy mi ketten jól megtudnánk értetni egymást a nyelvek terén. Még mielőtt kiszállnék a kocsiból nyakamba akasztom a jegyeimet, utána fizetek és egy halk angolos akcentusú ’Viszláttal’ el is köszönök.

A bejárattal szemben rengeteg árus áll a standja mögött és próbál pénzt keresni abból, hogy eladja az ereklyéket. Soha nem voltam jó abban, hogy ezeket a helyeket elkerüljem, ezért ezt most sem hagyom ki. Önfeledten sétálok oda hozzájuk, és vizsgálom a szebbnél szebb Ferraris tárgyakat. Némelyiket közelebbről is megtekintem, végül pedig az árára is rákérdezek. A rövid szőke hajú nő, kisegít válaszával. Bár tele van az egyik szobám piros rajongói kellékekkel, akkor is veszek egy rám jó méretű pólót. Fizetés után átbujtatom a fejem rajta és mellem alatt megkötöm az anyagot. Az alattam lévő fehér topp így kilátszik és divatosan mutat.

Nem húzom tovább az időt, és elindulok befelé a pályára. A biztonsági őröknek felmutatom a személyi jegyemet, és a névkártyámat, amivel azt igazolom, hogy ki vagyok. Egy cseppet meghökkenve utat engednek nekem előre én pedig magamban mosolyogva magabiztosan lépkedem előre. Már majdnem elérem a főépületet amikor telefonom új csengőhangja hangosan kezd zenélni. Az iPhone kijelzőjén egy olyan kép villog ahol Én és Bernie bácsi bohóckodunk. Ami csak annyit jelent, hogy Ő hív. Feloldom a kezemmel, majd fülemhez helyezem.

-Szia El. –hallom meg azt a jól ismert férfi hangot.

-Szia Bernie. –üdvözlöm szintén. –Mi a helyzet?

-Azért hívlak, mert késni fogok a Magyar nagydíjról. Valószínűleg csak holnap érkezem meg. –mondja.

-Rendben, de ugye minden okés veled és anyuékkal is? –fogom aggódóra a témát.

-Persze, csak nem tudok elmenni a korábbi járattal, mert húzódik az egyik tárgyalás. De semmi több. Nincs okod aggodalomra. Édesanyáddal pedig alig egy órája beszéltem. Puszil téged. –avat be, érkezésének pontatlanságába.

-Ennek örülök. Akkor biztos csak holnap láthatunk köreinkbe? –kérdezem miközben belépek a már hűvösebb helységbe, az épület „A” részébe.

-Igen. Bocsánat érte.

-Semmi probléma. Akkor holnap. –mosolygok.

-Igen. Szia. Vigyázz magadra és a pilótákra. –köszön el.

-Meg lesz. Pápá. –bontom a vonalat véglegesen. Még gyorsan az időre pillantok amit a telefonom percre pontosságra mutat, és utána zsebembe süllyesztem a készüléket.

Mivel Bernie bácsi nincs itt így egy ideig munkám sem lesz amivel elüthetném délután négyig az időt. Ugyan is akkor kezdődik a boksz utca látogatás. Szerintem a négy nap közül az egyik legérdekesebbek közé sorolható ez is. Ilyenkor a fanok végig tudnak sétálni a szerelő üzemeken, megcsodálhatják a versenyautókat, tudnak képet készíteni kedvenc pilótájukkal. Egy hétköznapi embernek ez hatalmas élmény, de annak aki hetente látja Őket annak már megszokott. Nem ad semmi újat.

Kezemben néhány dossziéval sétálok lefelé a lépcsőn a szerelő boxok felé, hogy egyeztessek pár dolgot. Némelyik csapat kocsija már ott áll, és várja a megfelelő időpontot, hogy végig hasítsanak az aszfalt pályán.

Csodálkozva ballagok a boxban végig, és némelyik autónál igen csak elidőzöm. A Ferrari szerelő részlegébe sétálok, és köszöntöm a munkásokat. Ők egyensapkájukat megemelve adják meg nekem a tiszteletet, majd szorgosan folytatják azt amit eddig csináltak. Látszik rajtuk, hogy szeretik a munkájukat és nem azért dolgoznak itt, mert kell hanem mert akarnak. Ujjammal végig simítok a tűzpiros csodajárműn és kiszárad a szám. Egyszer azért én is szívesen kipróbálnám, hogy milyen lehet ebben ülni és vezetni. Mosolyogva megrázom a fejem, ugyan is tudom, hogy sem anya sem Bernie bácsi nem engedné meg, hogy valaha én egy ilyen gyorsaságú kocsit irányítsak. Hirtelen Alonso lép be a műhelybe sima utca öltözékbe. Egyedül egy hasonló csapat póló van rajta, akárcsak rajtam. Amint meglát engem felém indul, majd puszival és öleléssel köszönöm.

-Szia Ellie cica. –mondja a szokásos szövegét. Megforgatom a szemem és a papírral ami miatt a kezem tele van óvatosan mellkasára ütök. Erős férfias hangján felnevet, majd kezét átdobja vállam felett és kisétálunk a box utcára. –Hogy hogy ilyen korán kinn vagy?

-Úgy volt hogy jön Bernie is, de késni fog. Szóval ma itt fogok unatkozni, mivel senki nem ad nekem elfoglaltságot. –lógatom látványosan az orrom, hátha megszán valamivel.

-Ha gondolod kitisztíthatod a cípőm. –vigyorog csibész módjára.

-Kapd be Alonso. –bökök bele nevetve könyökömmel az oldalába. Folytatja a vihorászást, majd kezemnél fogva visszaránt és kedvesen megölel.

Hirtelen egy hatalmas fehér Infiniti kocsi száguld el mellettünk, ezzel pedig nagy szelet keltve jól összeborzolja dús szőke hajamat. Mérgesen engedem el a spanyolt és fordítom a már nyugodt állapotban lévő fehér szépség felé a fejem. A volán mögül egy magas szintén szőke hajú fiú száll ki. Felső testét Red Bull-os póló fedi, ami egyből arra ad okot, hogy ne kedveljem. Válla és karja feltűnően, szálkásan izmos amin meg is akad a tekintetem. Nem bírok magammal, ezért még ha feltűnően is de jól végig mérem. A kocsi kulcsát egy a járműben maradt embernek dobja vissza, és még pár mondatot hozzá fűz. Szám közé helyezem két ujjam és elég hangosan füttyentek. Olyannyira, hogy még a kb. 15 méterre álló szőke is ide kapja a fejét.

-Tiszta kosz és kócos lett a hajam miattad seggfej. –ordítok felé. Szeme elől feltűri a fekete lencséjű napszemüveget, és megvillantja szép mosolyát. Mielőtt befordulna a saját boxukba, még kezével bemutat nekünk egyet. Abban a pillanatban elstartol az Infiniti mellőle, és mind a ketten mennek a saját dolgukra…

Prolog

Sziasztok!

Sikeresen elkészítettem a blog prológusát ami szerintem elég jól sikerült. Remélem nektek is tetszeni fog, és felkelti a figyelmeteket. Ha tetszeni fog, akkor kérlek iratkozzatok fel, komizzatok, és pipáljatok!

Puszi: Fanni

Izgatottan foglalok helyet a repülő egyik kényelmes székén, miután az utazáshoz fölösleges holmikat a fejem fölötti kis résbe tuszkoltam. Indulás előtt még egyszer csekkolom, hogy nálam van-e a jövő hétre szóló belépőm mindegyike. Hogy biztos legyek magamban kiveszem őket a cipzáros zsebből, és alaposan átforgatom a kezemben.

Bár csak egy hét telt el az előző futam óta, már most várom a következőt. Amint kézhez kaptam a belépőjegyeimet, otthon gondosan helyeztem el az üveges szekrényemben azokat. Mindig nagy becsben tartom őket.

Ha már itt tartunk akkor be is mutatkozom. Az én nevem Ellie Ecclestone, 23 éves, vérbeli brit lányka vagyok. A kereszt apám Bernie Ecclestone. Igen, jól olvastátok. Az Bernie Ecclestone aki a Formula 1 egyik vezetője. Nagyon szerencsésnek érzem magam, amiatt, hogy ebbe a családba születtem. Nem tudom, hogy a körülöttem élő és nyüzsgő emberek miatt, vagy talán más okból, de élek-halok a kocsikért. Ezért döntöttem el már kisiskolás koromban, hogy ha megnövök akkor a keresztapámnak fogok dolgozni. A száguldó cirkusznak szentelem életemet.

A gép amin most ülök éppen Londonból tart Magyarországra, ahol az ide év következő futama kerül megrendezésre.

Bernie bácsi rengeteget segít nekem abban, hogy sikeres legyek majd a munkámba. Pont ezért vehetek részt az idény legtöbb versenyén, ha időm engedi. Egyenlőre még csak tapasztalatokat gyűjteni járok, de Ő szerinte ha elég idős leszek hozzá, akkor majd teljes odaadással tudok dolgozni.

Biztos felmerült bennetek a kérdés, hogy ha már csecsemős korom óta a verseny pályákon tengetem ’unott’ hétköznapjaimat, akkor még is ki az akit kedvelek? Vagy melyik az a csapat amelyik leginkább belopta magát a szívembe? Szerintem nem mondok sok újat, hogy a Ferrari az én mindenem.

Azok a csodálatos idomú autók. Akár verseny akár utcai típusban, így is úgy is tökéletesek.

A régi családi házunkban a szobám mindig más árnyalatú pirosban pompázott, és tele volt Ferraris ereklyékkel. Képek, levelek, autogrammok és még egyéb olyan tárgy ami egy fanatikus rajongónak eget rengető kincs lehet.

Erősen kapaszkodok a finom tapintású bőrbe ami a puha ülést fedi, miközben a gép hatalmas sebességgel hagyja el a talajt. Bár részben az F1-nek dolgozom a bődületesen gyors sebességgel még nem teljesen barátkoztam meg. Lehet, hogy jobb lenne ha ezt megtenném.

Nem tudom, csak annyiban vagyok száz százalékig biztos, hogy a Magyar nagy díj tökéletes hangulatú lesz akárcsak a többi, és ezt a pályát is fájó szívvel fogom öt nap leforgása után elhagyni.

Nyitott kapuk...

Szép napot mindenkinek!

Örömmel köszöntök mindenkit a vadonatúj blogomon. Ismét egy fanfiction-t fogtok olvasni tőlem (úgy érzem ebben a témában vagyok a legjobb), bár az eddigiek közül szerintem a legkülönlegesebbet.

Most először kezdek neki egy sport alapú blognak. Nem is akármilyen sportnak. Ha a fejlécet már megnéztétek akkor láthattátok, hogy Formula 1-es történettel fogtok itt találkozni.

Amint van időm megírom, és hozom is nektek a prológust, majd azt követően az első részt.

Remélem ismét sokan fogtok velem tartani. Ígérem nem fogok csalódást okozni.

Fanni xxx