Chapter 5

Zene: KATT
(saját kép a célegyenesről)

Jó estét! 

Sokatok nagy örömére, és magam örömére is megírtam gyorsan a folytatást. Szerintem nem lett olyan rossz rész. Nagyon szépen köszönöm a komikat. Mind nagyon jól estek. Szépen kérlek titeket, hogy ha tudtok most is dojatok össze párat. A hét folyamán új design is jön. Remélem az is tetszeni fog nektek. Most viszont kellemes idő töltést.

Pussz: Fafaa :**

Fejemben egyre kuszább dolgok keltek éltre…még is mi közöm van nekem a Red Bullhoz?! Bernie kedvesen köszönti a két férfit, én pedig közben az ülésekkel szemben lévő képernyőkön kalandozom el. Pontosabban egy képet figyelek görcsösen. Azt ami Vettelt mutatja. Akarom mondani mutatta, ugyan is a négyszeres világbajnok kiszállt a kocsijából és egyenesen felénk tartott…

Őrültesen zsong a fejem, ráadásul még a fülemben dobogó vért is hallom. Tekintetem nem bírom levenni a felénk közeledő német Pilótáról, még akkor sem ha a közvetlen környezetemben észlelem, hogy engem szólítanak. Bernie bácsi testével szembe fordít ezzel megtörve a tökéletes kontrasztot Köztünk.

-Nos Ellie lenne számodra egy meglepetésem. Mivel már évek óta minden versenyre velem tartottál és ahogy tudtál segítettél, úgy láttam, hogy teljesen felkészültél arra, hogy ne csak az én árnyékomban dolgozz hanem, mint rendes munkás. –mosolyog rám kedvesen. Értetlen arcot vágok, hiszen először nem értem pontosan mondatainak összefüggését.

-Mire célzol Bácsikám? – vonom kérdőre, miközben szemeimmel Hornert és Neweyt pásztázom hátha az az Ő arcukról letudok olvasni valamit.

-Arra, hogy üdv az új munkahelyeden. – nyújtsa ki a karját az RB istálló felé. –Szerény benyomásom szerint a Red Bull Racing az egyik legmegbízhatóbb csapat az F1ben ezért elintéztem neked a szerződést a csapathoz. A nyári szünet után már kezdhetsz is dolgozni. Remélem örülsz. –ölel szorosan magához. A hirtelen jött sokktól megszólalni sem tudok.

-Ki kezdhet dolgozni a nyári szünet után? –kapcsolódik be Sebastian is a beszélgetésünkbe, és először csapatfőnöke felé pillant.

-Ellie. Ugyan is a jövő héttől  már hivatalos is RB dolgozó. Üdv a „családban” El! –villant egy mosolyt Newey Horner kíséretében. Mintha csak egymás fejében olvasnánk egyszerre emeljük fejünket a másik irányába Sebbel, és pár percig ez a kontaktus nem is szakad meg. Társaságunkba egymás után csatlakoznak az emberek. Jelen esetben egy szintén szőke magas sportos fiú aki eltereli Vettel figyelmét rólam, és pörölve vele sietve mennek vissza a kocsihoz.

-Mit szólsz hozzá kicsim? –hallom meg ismét rokonom hangját. Hangomban nem bízok, ezért egy picit megrázom a fejem. –Ezt meg kéne beszéljük. –erőltetek ki ennyit. –Bocsánat… –mondom halkan és elindulok vissza a boxon keresztül, egyenesen a paddockba. Kell egy kis nyugalom.

Rá sem nézve a már megint kocsijában ülő Világbajnokra, sebesen szedem a lábaimat fel a lépcsőn az emeletre. Amint beérek a drága jeggyel rendelkezőknek szánt részbe egyből a kávé gép felé irányítom lépteimet. Bedobom a pénzt a műszaki tárgyba  és fekete brazil kávét választok ki egy picike cukorral ízesítve. A műanyag pohárral a terasz felé bandukolok, hogy legalább egy kis friss levegőt is szívjak.

Ha jobban bele gondolok magam sem tudom mi borított ki ennyire. Sebastian? A bácsikám? Vagy az, hogy az RBnek kellene majd dolgozzak miközben világ életemben Ferrari rajongó voltam?! Mérgesen túrok bele a hajamba, miközben azt veszem észre, hogy elrajtol alattunk pár kocsi. Hatalmas sebességgel száguld el előttünk a pályán az 1-es rajtszámmal ellátott RB10es. Kezemben a pohár picit megroppan erős szorításomnak köszönhetően, és  apró mosolygásomra is csak akkor figyelek fel amikor elengedem arcizmaimat.

/Sebastian Vettel szemszöge/

Telibe nyomom a gázpedált az autóba miközben próbálok az ideális íven autózni és a lehető leggyorsabb köridőt megfutni. Igazán koncentrációt igénylő pálya a Hungaroring. Pont ezért szeretem. Nem tudok az érzelmeim alapján vezetni. Jelen esetben ez pedig nagyon sokat segít. Ha tehetném addig nyomnám a gázt, míg a motor ki nem szakad a kocsiból.

Köridőm eredményén meglátszik a pillanatnyi érzelmi viharom, ugyan is egyből a legelső helyre ugrok. Ennek eredménye képpen csapatfőnököm utasítására visszagurulok a boxba, és addig biztos ott is fogok maradni ameddig sokkal rosszabb helyre nem kerülök.

/Ellie Ecclestone szemszöge/

Teljesen elvagyok gondolkozva. Egy fehér, puha fotelban csücsülök, és állandó agyalásom miatt nem is erőltetem, hogy tovább nézzem az első szabad edzést. A szürke kávés pohár már üresen hever előttem az asztalon, ami közben végig van terítve minden féle finomságokkal az itt lézengő vendégek illetve a csapatoknál dolgozó munkások számára. Mind íncsiklandozó látványt nyújt, de jelen esetben rájuk sem merek nézni, mert attól tartok így is görcsben álló gyomrom még rosszabb állapotba kerülne.

Megijedek amikor egy ismeretlen kéz simít végig csupasz karomon, de utána meglátom gazdáját is. Egy első ránézésre barátságos, szőke hajú lány foglal velem szembe helyet.

Kék Red Bull-os csapat pólót visel egy szintén kék színű csinosan szabott szoknyával. Haja lazán van hátulra összefogva. Rám mosolyog majd bemutatkozik.

-Britta Roeske vagyok. Sebastian úgynevezett személyi asszisztense. Ha jól tudom Te pedig Ellie?! –beszél megnyugtatóan, de még is lényegre törően. Számat rágva bólogatok. Nem sok kedvem van kommunikálni.

-Hallottam, hogy nálunk fogsz dolgozni. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek. Christian tanácsára szívesen körbevezetnélek a csapat motorhomejában, illetve bemutatnálak pár fontos embernek. Van kedved hozzá? –próbál segíteni rajtam, hiszen biztosan Ő is hallotta különös reakciómat. Egy normális ember szállna a boldogságtól ha a Formula 1ben dolgozhatna…főleg a Red Bullnál.

-Én is örülök, de ha nem csinálnék nagy kalamajkát akkor áttehetnénk egy picit későbbre. Ugye nem probléma? –tettetek egy kis boldogságot, majd én is visszamosolygok rá.

-Amikor csak jól esik. Van még rá két és fél napunk.

-Köszönöm. –válaszolok halkan.

-Ha megjön a kedved keress fel nyugodtan a boxban. –mondja szép nőies hangján. –Viszont ha nem haragszol meg, megyek is a dolgomra. Szia. –búcsúként ismét megsimogatja a karomat. Elsőre idegennek tűnt érintése. Viszont most, hogy egy picit megismertem…tudom, hogy minden gesztusa jó irányú. Szívesen segít a beilleszkedésemben, és fogalmam sincsen, hogy miért, de tudom, hogy mellette biztonságban fogom érezni magam a csapatban.

A Brittával való beszélgetés után kicsit mintha felszabadultabb lennék, és nem lenne rajtam akkora a nyomás. Ezért felállok a székről és ismét a teraszra sétálok ki, hogy legalább az edzés utolsó tíz percét láthassam. Egyik legjobb baráton Fernando sajnos elég rossz helyen áll. Ugyan is csak a hetedik jelen pillanatban, és alig van 10 perc van a végéig. Viszont jövendőbeli munkahelyem pilótái igen csak jól muzsikáltak. A Német a második, míg Dan a negyedik helyen végzett. Ők már nyugodtan szállnak ki a kocsijukból, amit onnan tudok, hogy mindent látok a paddockban elhelyezett tévék képernyőjén. Sebastian egyből az előbb megismert Brittához és viszont a még mindig ismeretlen szőke magas sráchoz megy akit láttam még bő másfél órája vele. Egy kicsit elszomorít, hogy a Ferrari ilyen rosszul teljesített elsőre, viszont valami van bennem ami még is arra késztet örüljek. Örüljek, mert jó helyen Végeztünk. Mi. Az Infiniti Red Bull racing.

Testem legmélyén örülök, mert végre hivatalosan is az F1nek dolgozom. Ott ahol mindig is akartam. Viszont az előttem álló első pár héttől picit ódzkodom. Egy hatalmas család tagja leszek. Akik bár biztos mind kedvesek, és befogadóak velem szemben is lesz kifogásuk. Még akkor is ha én Ellie Ecclestone vagyok…