Chapter 3

Zene: KATT

Szép estét mindenkinek!

Remélem örültök, hogy már hoztam is a folytatást. Arra szeretnélek titeket kérni, hogy komizzatok. Mert én abból látom, hogy mennyire tetszik a blog. Jah és iratkozzatok fel. Ha tudjátok bárhol hirdethetitek az oldalt. Annak pedig nagyon örülnék. Ebben a részben már Vettel-nek is nagyobb szerepe lesz.:) Remélem tetszeni fog. 

Fafaa xxx

-Még is mi volt ez? –hallom meg Al-t, aki abban a pillanatban érkezik meg. Zihálva lélegzik. Bizonyára futott utánam. Velem szemben guggol le, és próbál szóra bírni. Testemben az előző beszélgetés miatt annyira felszökik az adrenalin, hogy képtelen vagyok ülve maradni. Felállok, és sétálgatás közben körbe járom vagy háromszor Kimi kocsiját. Felpörögtem és úgy érzem, hogy nem fogok tudni leállni…

Ellie Ecclestone

Hatalmasat ásítok a kényelmes barna fotelben üldögélve. A falón lógó óra hamarosan nyolc órát üt. A látogatásnak közel egy órája vége van. Ezt az is bizonyítja, hogy a boksz utca szinte már teljesen üres. Legjobbnak látom ha időben visszamegyek a hotelba, hiszen holnap is korán kell ide jönnöm. Térdcsontjaim hangosan ropognak miközben felállok.

Nem fáradozom azon, hogy taxit rendeljek. Helyette inkább megkérem az egyik Ferraris dolgozót, hogy dobjon ki engem is az Intercontinental-nál. Figyelve, hogy ne csapjak túl nagy zajt óvatosan zárom be a nehéz üveg ajtót, majd a boxok felé visz a lábam. Látok még pár munkásruhába öltözött embert ide-oda rohangálni, de nem igazán fecsérelem rájuk az időmet. Jobbra fordulok, hogy benézzek Alonsoékhoz, de már csak a kocsikat és pár mérnököt találok ott.

-Jó estét. Alonso itt van még? –kérdezem udvariasan.

-Nem Mrs. Ecclestone. Már visszament a szállásra úgy egy órája. –igazítja meg a szemüvegét az egyik.

-Oh értem. Akkor jó munkát. –válaszolok csalódottan. Hátat fordítok nekik és elhagyom a piros műhelyt. Egy kavicsot rugdosom az aszfalton, miközben bandukolok tovább. Teljesen kedvetlen vagyok. Semmihez nincs energiám. Talán még fáradtság is képes legyűrni. Ha tehetném itt az úttest közepén heverednék le, és pihenném ki magam.

Fejemet gyorsan kapom fel egy hangos zajra. Fogalmam sincsen róla, hogy mi lehet az ezért, megpróbálom felmérni honnan is jött. Alig lépek négyet csavarok gurulnak lábaim elé a Red Bull istállóból. Még is ki az aki még ilyenkor az autót szereli? Kérdezem meg magamban. Halkan lépek be a nyitott ajtón és kukucskálok körbe. Látóteremben egyetlen egy embert sem veszek észre. Remélem nem valami állat szökött be ide. Kezdek aggodalmaskodni, de amikor az 1-es számú kocsi mellől valaki felemelkedik megnyugszom. Túl sötét van már, hogy jól lássak. Egyből kapcsoló után nézek, és amint megvannak fel is kapcsolom  őket. Az eddig ismeretlen teljes testtel felém fordul ijedtében. Én is megszeppenek és egy kicsit zavarba is jövök. Nem pont Ő rá számítottam.

-Te meg mit keresel itt? –kérdezi a német.

-Hangokat hallottam innen, ezért gondoltam megnézem mi is az. –teszem csípőre a kezemet. Eléggé feltűnően mér végig.

-Csak én ellenőrzök még dolgokat. Most már mehetsz is. –int egyet a kezével.

-Hogy hogy még itt vagy? –szakad ki belőlem a kérdés, hiszen ha jól láttam Ő az utolsó pilóta aki még a ringen tartózkodik. Szigorú tekintetét a kocsiról rám vezeti, majd vissza.

-Nem mindegy az neked? –válaszol flegmán. Elég gyorsan felmegy bennem a pumpa, hiszen én próbálok vele normálisan beszélni, de Őt ez totál hidegen hagyja.

-Talán van valami bajod velem? Vagy miért vagy ilyen bunkó? –sétálok közvetlenül mellé. Keze ami eddig mozgott most megáll. Látom, hogy szemei sem arra koncentrálnak amire kellene.

-Nem elég indok az, hogy Ferraris vagy? –válaszol kérdésre kérdéssel. Mérgesen vonom össze a szemöldököm.

-Nem.

-Le seggfejeztél. Nem emlékszel? –folytatja a ’faggatást’, és közben csapat pólójába törli olajos kezét. Az anyag elválik hasától, és még kellőképpen fel is húzódik ahhoz, hogy kilátszódjon egy-két kockája. Próbálom leplezni  zavartságom ami elég nehezen megy. Hogy oldjam a feszültséget lazán megvonom a vállam.

-Megérdemelted. –ha Ő így akkor én is. Hangosan felhorkan, majd az összes figyelmét kocsijának szenteli. Szeretnék beszélni vele, még ha olyan paraszt is néha. De még csak közös témánk sincsen. Nah de most ezen lepődjek meg? Észrevehetően álldogálok egyik lábamról a másikra, ami kezdi Őt bosszantani.

-Esetleg szolgálhatok még valamivel, vagy hagynál végre dolgozni? –ül török ülésbe, és közben engem néz. Erősen harapom be az alsó ajkam, majd elmondom mi kéne.

-Eltudnál dobni a hotelba?

Szemöldökét magasra emeli és jó hosszú ideig ott is hagyja.

-Bizonyára viccelsz?! –nyögi ki. Nem értem miért lepődött meg. Megrázom fejemet, és folytatom.

-Egyáltalán nem viccelek. Fázok, álmos vagyok és nem vágyok jobban semmire egy meleg kakaónál.–áradozom neki kislányosan. Egy olyan ’ezacsajnemszázas’ nézést kapok válaszul, és ismételten csak szó nélkül dolgoz tovább.

-Nah akkor most mi lesz? –húzom tovább a dolgot, mert már én nálam is kezd betelni a pohár. Hangosan csapja le a csavarhúzót ami a kezében volt. Kitolja magam alól a gurulós kis deszkát, majd talpra áll. Legalább másfél fejjel magasabb nálam.

-Nem foglak visszavinni. Ha nem látnád még nagy munkában vagyok, és azért gürizek, hogy holnap a szabadedzésen jó helyen végezzek. –mondja erős hangján. Tekintetünk összeforr és forr a levegő köztünk. De nem azért, mert bármi pozitívat is éreznénk a másik iránt. Nem. Pont az ellentettje. Az egymást iránt táplált harag miatt estünk majdnem egymásnak.

-Hihetetlen, hogy tényleg ekkora seggfej lennél. –teszem keresztbe a kezem a mellkasom előtt. Ha szemei eddig nem szórtak volna elég szikrát akkor…Egy napon belül ez a második veszekedésünk. Már ha ez a pici nézeteltérés nevezhető annak.

A mi kellemes légkörünket egy meglepetés vendég zavarja meg.

-Ellie! Te mit csinálsz még itt? –hallom meg bácsikám kedves hangját magam mögül.

-Bernie bácsi!? Hogy hogy már itt is vagy? –fordítok hátat a szőke németnek, és teljesen figyelmetlenül hagyom. Mindaddig ameddig Bernie be nem vonja Őt is a beszélgetésbe.

-Sikerült befejezni a tárgyalást időben. Annyira örültem. Nah és te Sebastian még ilyenkor is dolgozol? –elenyedik beszédbe, miután kezet fognak. –Látom már sikerült megismerned a kedves unokahúgomat Ellie-t. –von magához bácsikám.

-Igen. Volt alkalmunk egy jót beszélgetni. Igaz El? –dob felém egy szívdöglesztő mosolyt. Megforgatom szemeimet, majd szarkasztikusan válaszolok.

-Igen, hogyne. –próbálok mosolyogni is közben, de a mosolygásom vicsorgássá változik.

-Indulunk vissza a szállodába. Nem akarod esetleg Seb, hogy téged is magunkkal vigyünk? –ajánlkozik túl kedvesen rokonom. Jaj csak ezt ne. Csapom fejbe magam képzeletben. Tényleg csak ezt hiányzott, hogy még hazafelé is egy levegőt szívjak ezzel az öntelt Sebastiannal. Próbálom elkerülni tekintetét ami végig engem fürkész.

-Köszönöm szépen Mr. Ecclestone, de én még maradok egy kicsit. Majd megyek magam. –mondja, és felmutatja Infiniti kocsijának kulcsát.

-Akkor mi megyünk is, ugye?! –ragadom karon Bernie-t. Ő csak bólogat, és végezetül elköszön Vetteltől.

-Holnap találkozunk. Viszlát. –intenek egymásnak. Még mielőtt elhagynánk a műhelyt Seb szemébe nézek, és azt a következtetést vonom le, bár csak ne tettem volna ezt.