Chapter 2

Sziasztok! Meg is hoztam a második részt. Remélem tetszett az első, és ezzel is meglesztek elégedve. Köszönöm a 10 rendszeres olvasót. Tudtok névtelenül is komizni ha akartok. Negatív és pozítivíz véleményeknek is örülök. A ma nap Vettel a spanyol nagydíjon nagyon jól szereplt. 15. helyről a 4.helyre ugrott és ott zárta ezt a hétvégét. Reméljük az elkövetkezendő versenyhétvégéken is ilyen szuperül fog debütálni.:)

Fafaa xxx

-Tiszta kosz és kócos lett a hajam miattad seggfej. –ordítok felé. Szeme elől feltűri a fekete lencséjű napszemüveget, és megvillantja szép mosolyát. Mielőtt befordulna a saját boxukba, még kezével bemutat nekünk egyet. Abban a pillanatban elstartol az Infiniti mellőle, és mind a ketten mennek a saját dolgukra…

Izgatottan dobolok lábammal, miközben már unalmamban vagy harmadjára lépek be telefonomon a twitteremre. Alig pár perc van négy óráig, ami egyenlő azzal, hogy elkezdődik a boksz utca látogatás. Morogva tolom farmerem hátsó zsebébe a készüléket, és kikukkantok a Farrari istállójából, hogy felmérjem a terepet. Szemeim egy viszonylag jó nagy ember tömörületen akadnak meg, akik csak arra várnak, hogy kinyissák a kapukat és megrohamozzák a pilóták „otthonát”.  Kedvesen elmosolyodom azon, hogy milyen lelkesek. Vállamra akasztom a zsúfoltságtól teli táskámat és, hogy elkerüljem a nagy tolongást, ezért visszaindulok Bernie bácsi irodájába.

Pár papír után felkutatom az összes fiókot, mert azok fontosak a mai nap tökéletes levezetése érdekében. Mikor végre megtalálom őket, fáradtan esek bele a bőr székbe. Egy kicsi ideig elidőzik tekintetem a csodálatos látványon ami elém tárul. A szék mögött az iroda egyik fala üvegből van kirakva, ami miatt kitűnő kilátás nyúlik a célegyenesre, és a hatalmas fedett lelátóra.

Kezembe veszem a kötegelt iratokat, és már indulok is vissza a rendezvényre. Alig érek ki a kellemesen hűvös épületből, már meg is csapja testemet a kinn uralkodó fülledt meleg. Nehezen veszem a levegőt, de próbálok uralkodni magamon. Sietve szedem a lábaimat, hogy minél hamarabb a Ferrarisokhoz érjek, ami megnehezíti a tevékenységemet. Szemem egy éppen fotót készítő rajongókon akad meg, és emiatt nem veszek tudomást az előttem lévő dolgokról. Pont ezért megyek neki valakinek aki szintén késésben van. Az összes tárgy ami a kezemben volt, a földön landol, és nagy sikertelenségemben még én is elszédülök, és az aszfaltra huppanok. Egyből az előttem matató ismerős szőke srácra nézek, aki hiper gyorsasággal összeszedi a cuccaimat,majd felsegít.

-Bocsi. –mondja, majd a kezembe nyomja a papír halmot. Jobbról kikerül és kocogva siet tovább. Először nem fogom fel mi történt az előző pár másodpercben, ezért tengelyem körül megfordulok, és egyből Őt kezdem keresni, hogy merre ment. Sajnos arcát nem tudtam jól megfigyelni, mert akárcsak én Ő is napszemüveget viselt. A hátam mögött lévő sok ember között úgy elveszik, hogy már meg sem tudom találni.

Célként veszem be a tűzpiros istállót, és amint belépek a csapat főnök felé veszem az irányt. Ő egy bájos mosollyal köszönt engem én pedig végre megszabadulhatok attól a sok irattól. Izzadt tenyeremet megmosom, majd jó barátom Alonso mellé telepedek le.

-Neked nem a rajongókkal kéne ott kinn lenned? –bökök előre fejemmel a verseny autó felé. Halkan nevet, majd válaszol.

-Fáradt vagyok. –nyöszörög.

-Most azt hiszed engem ez érdekel? Menj és foglalkozz velük. Ők nem fognak ide jönni hozzád, azt hiszik nem szabad. –fogom meg kezét, és állásra kényszerítem. Mint valami marionett bábu vonaglik minden felé. –Fernando! Azonnal embereld meg magad. –szólítom kereszt nevén és szigorúan mutogatok ujjammal, míg Ő jól kinevet engem.

Szórakozásunkat egy V8-as motor beindulás zavarja meg. Az rendben van, hogy a Formula 1-nél dolgozom és már megszoktam a zajokat, de ebben a pillanatban váratlanul ért. Alonsoval egymásra nézünk, majd gyorsan rohanunk ki az istálló elé. Tőlünk pár méterre az egyik versenyautó ’zenél’. Mind a ketten egyből arra felé kezdünk el sétálni, hogy kiderítsük még is mi a fene folyik ott.

Nem nagy meglepetésünkre a Red Bull csapat döntött úgy, hogy Ők külön előadást szánnak a mai napra a látogatóknak. Pont olyat ami nincs benne a tervben.

A Spanyollal szorosan egymás mellett állunk karbatett karokkal és várjuk, mikor vesz észre minket a pilóta. Eltelik legalább 5-6 perc mire a műsornak vége szakad, és a látogatók hatalmas mosollyal az arcukon indulnak tovább a többi csapat felé. Nehézkesen de végre kikászálódik a szűkös csodajárműből Alonso ellenfela Sebastian Vettel is. Magabiztosan hajtsa felfelé a bukósisak elejét, és tekintete egyből rajtunk akad meg. Kacéran félmosolyra húzza a száját.

-Ez még is mi volt? –vonom kérdőre.

-Az aminek látszik. Egy kis bemutató. –veszi le végre a sisakot és a székre helyezi.

-Magamtól nem jöttem volna rá. De még is mire fel csináltad ezt? Nem volt megbeszélve. Bárkinek baja lehetett volna. –kezdek aggodalmaskodni.

-Ha már leugrottak ide hozzánk a boxba akkor legalább igazi élményben legyen részük. Nem Alonso? –kérdezi meg a Spanyolt. Fejemet gyorsan felé fordítom és szúrós szemekkel figyelem. Nem válaszol, ezért Seb folytatja. –Nesze igyatok egy kicsit, és nyugodjatok meg. Mindent a kezemben tartok. –dob felén egy-egy Red Bull-os energia italt.

-Amúgy sem sérült meg senki. Akkor meg minek ez a nagy felhajtás? –kérdez ismét, és közben vetkőzni kezd. Az sötét kék overáljának cipzárját telesen lehúzza, majd lehámozza felső testéről azt. Így csak egy fehér ugyan olyan mintájú, de vékonyabb anyagú felső takarja el mellkasát.

-Nem érdekel. Nem szeretnék a mai nap még több meglepetést. Remélem világosan fogalmaztam! –mondom erős hangsúllyal a hangomban. Alonso egész párbeszéd alatt egy szót sem szólt. Pedig igazán megvédhetett volna egy ici-picit. Bár ha jobban belegondolok, a puszta jelenléte is egyfajta védő pajzs volt Vettel-lel szemben. Nem nézek mondandóm befejezte után egyszer sem a német Pilótára. Egyszerűen csak megfordulok és kifelé tartok az RB istállóból. A mögöttem lévő zajból azt ítélem meg, hogy Fernando is így tesz, ám mielőtt végleg elhagynánk az ő szerelő részüket Sebastian elmondja utolsó monológját.

-Nem tudom Te hogy vagy vele El, de szerintem gondold meg jól, hogy kinek az oldalán állsz mielőtt döntesz.

Lábaim nem visznek tovább. Helyette megfordulok és értetlenül nézek rá.

-Ezt most még is, hogy kéne értenem? –lépdelek vissza párat, és így közelebb leszek hozzá.

-Úgy érted ahogy akarod. –löki oda flegmán, de szemeit ez enyémekbe vési. Hirtelen meleg kezek érintik könyökömet, és a kijárat felé kezd el húzogatni. Próbálok nem figyelni rá, és folytatom a versenyt Vettel-lel.

-Ellie menjünk vissza hozzánk. –mondja el másodjára kicsit hangosabban Al. Rángató kezére óvatosan rácsapok, majd a magam lábán hagyom el végre a már frusztráló helyszínt.

Feldúltan baktatok a boxon végig és kerülgetem jobbról illetve balról is a nézelődőket. Mérgesen dobom bele már a Ferrari istállóban lévő kukába a bontatlan Red Bull-t, majd egy kemping széken foglalok helyet. Kezemmel erősen beletúrok szőke hajamba.

-Még is mi volt ez? –hallom meg Al-t, aki abban a pillanatban érkezik meg. Zihálva lélegzik. Bizonyára futott utánam. Velem szemben gugol le, és próbál szóra bírni. Testemben az előző beszélgetés miatt annyira felszökik az adrenalin, hogy képtelen vagyok ülve maradni. Felállok, és sétálgatás közben körbe járom vagy háromszor Kimi kocsiját. Felpörögtem és úgy érzem, hogy nem fogok tudni leállni…