Zene: KATT |
Sajnálom, hogy csak ilyen későn tudtam, hozni a részt, de a hétvégén távol létem miatt nem tudtam írni. Ebben a részben kevés a beszélgetés, inkább a megnyilvánulások dominálnak. Remélem tetszeni fog. Szerintem nem lett annyira rossz. Kérlek komizzatok, és pipáljatok. Jah és ha valamilyen úton módon tudjátok nyugodtan reklámozhatjátok a blogot. Köszönöm az előző részhez a véleményeket.:) <3
Jó olvasást: Fafaa
-Nem megy le? –ismétli meg valamivel
rövidebben.
-Ohh dehogynem. –válaszolok magabiztosan,
majd egyből fellököm a felest. Az üres poharat a pultra csapom, és így szólok.
–Jöhet a következő kör. Ígérem ma érzelmek nélkül, olyan jót fogok bulizni,
mint még soha. –mondom, és a mondat végén a vállam felett a mögöttem álló
Sebastianra lesek…
Már lassan fél órája elmúlt éjfél, de mi még mindig jókedvűen bulizunk
a hangosan dübörgő zenére. Sokat ittam, de azért mértékkel. Nem rúgtam be, még
akkor sem ha Heikki és Dan mindig csak azt hajtogatták, hogy igyál-igyál. A
pálya csodálatosan ki van világítva és innen a motrohome-ból így minden egyes
kanyara csodálatosan látszik. Mérget vennék rá, hogy az egész ring ,már csak a
tőlünk kihallatszódó muzsikától hangos.
Együtt táncolok a többiekkel a tömeg közepén, és testem a zenében
szereplő dobok ütemére mozgatom. Mellettem Ricci is átadja testét a zenének és csukott
szemmel ereszti ki a gőzt. Miközben a hajamba túrok és kisöpröm pár kósza
tincsemet a szemem elől, végig nézek a kis körbe rendeződött társaságunkon.
Szembe velem Britta táncol és homlokán látszik, hogy az itt megrekedt levegőben
kezd megizzadni. Jobb oldalamon Heikki vigyorog vissza rám amikor felé fordítom
a fejem. Így persze pedig már nem kérdés, hogy a német Szöszi Britta és Heikki
között bulizik. Tetőtől talpig végig mérem, hiszen eddig nem volt rá alkalmam.
Izmos vállain megfeszül a kék galléros póló, majd ahogy még feljebb haladok tekintetünk
találkozik. A sötét fényben kék szemei csak úgy csillognak. Picit mosolyra
húzom a számat, miközben ismét hajamba túrok és fejemet hátra hajtom, így
teljes teret adva azoknak akik a dekoltázsomba akarnak be pillantani. Szemeimet
csak egy pillanatara hajtom le, utána egyből Sebastianra sandítok. A bártól
ideáig „elszálló” világosságban látom, hogy erősen szájába harap. Csak eztán
veszem észre, hogy Heikki társaságunkat elhagyva italért ment, hogy mindenkinek
hozzon. A zene elhallgat és egy másik veszi kezdetét, ami sokkal pőrgősebb és
ha kellően eleget ivott az ember, akkor arra a számra igazán eltudja veszteni a
fejét.
A csoportos körünk szét bomlott és a tömeg hatására egy totál más
alakzatot vett fel. Fogalmam sincsen honnan, de mintha még több ember
csatlakozott volna a már így is zsúfolt emeletre. Ennek következtében a bulizók
többsége hozzásimulva a másikhoz táncol. Ez nálunk sem volt más képp. Miközben
fejemet rázom hajammal csapkodom a mögöttem lévő férfit. Eszeveszettül jól
érzem magam, és kezemet a magasba emelve rázom csípőmet. Eközben hátam hozzá ér
a mögöttem táncoló srác mellkasához, ami izmos és erős. Előttem Britta táncol,
és csak ritkán nyitja ki a szemét, míg mögötte Dan is jól érzi magát és szinte
teljesen máshol jár. Heikki még midig valahol máshol van ugyan is közvetlen
környezetünkben nem sikerül megtalálni. Karórámra pillantok, ami tökéletesen
világít a sötét éjszakában is egyszerűen letudom olvasni róla, hogy hajnali egy
van. Az időmérő napja. Kezeim annyira elzsibbadnak, hogy a hátam mögött táncoló
fiú nyakára fonom. Emiatt teljesen összesimulunk, és érzem testében hevesen lüktető
szívét. Egyszerre mozgatjuk felső illetve alsó testrészeinket. Mivel eléggé
kényelmetlen így állni, és majd kitörik a derekam, ezért szembe fordulok vele,
és kezem ugyan úgy a nyakára fonom. Csak így érzem finom kölnije illatát, ami
az egész orromat megtölti. Kezei csapdába ejtik vékony derekamat, és erősen
húznak még közelebb Ő hozzá.
Úgy hallom mintha valaki a nevemen szólítana, ezért picit kiesek a
ritmusból, és kinyitom csukott szemeimet. Ereimben megfagy a folyamatosan
keringő vér, ugyan is kezeim még mindig az előttem táncoló német pilótán
csüngnek. Lélegzetével csiklandozza a nyakamat, ami miatt halkan kuncognom kell.
Ő is elmosolyodik, majd még közelebb bújik fejével, és halkan fülembe súgja.
-Üdv a Bikáknál Ellie! –majd apró csókot nyom fülem mögé, ami miatt a
hideg is kiráz és úgy érzem nyomban összeesem. Hirtelen Heikki terem ott
mellettünk és megkocogtatja Sebastian vállát.
-Szerintem ideje menni. Pihenni is kell a holnapi napra, hogy
megtudjuk ismételni megint ez a király estét. Igaz El? –pillant felém a szőke
edző bazsalyogva, mire én hajamat igazgatva, zavaromban válaszolok.
-Naná!
-Akkor gyerünk. –mondja Seb, és int Ricciéknek is, majd rám pillant.
Elidőzik a tekintete rajtam, végül kacsint egyet és Heikki illetve Dan után
siet.
Én még sokkosan sétálok Britta mellett, miközben követjük a fiúkat
akik egy csodálatos fehér Infinitihez vezetnek minket.
-Nah csajok és Dan hátra! –utasít Heikki, aki a sofőr ülésbe tolja be
seggét mellé pedig Sebastian telepszik. Dan röhögve veszekszik egy picit a két
szőke sráccal, majd beül középre. Én a sofőr ülés mögött foglalok helyet, míg
Britta természetesen Ricci másik oldalán, egyértelműen Sebastian mögött.
A főbejáraton elhagyjuk a pályát, és a VIP Road-on haladunk vissza a
fővárosba. Hallgatom a halk beszélgetéseket, amiket olykor-olykor megejtenek
csapat társaim, miközben a gyönyörűen kivilágított Budapestben gyönyörködöm.
Egyre lassabban pislogok, és már örülnék ha a pihe-puha ágyamban
hempereghetnék. Igyekszem én is becsatlakozni és visszatérni a jelenben, de
azért még jócskán dolgoznak benne a buli közben történtek.
Szemeimet egyből rávezetem, és elég jó a látószögem. Arcát kiválóan
látom oldalról. Szemeit Ő is eléggé lassan mozgatja és szinte biztos vagyok
benne, hogy hulla fáradt. Mélyen veszi a levegőt, hiszen mellkasa, észrevehetően
süllyed vagy emelkedik. Ajkai feltűnőem formásak és csókolni valóak. Oh legalább csak egyszer ízlelném meg őket!
Fut át az agyamon ez a kósza gondolat, és kénytelen vagyok megnyalni kiszáradt
számat. Már levenni készülöm tekintetem róla, és a kocsiban elhelyezett visszapillantóba
pillantok, hogy kék szempárokkal találkozom. Áthatóan tanulmányoz, és mérget
vennék rá, hogy végig kísérte az előző pásztázási hadműveletemet. Még csak a
gondolatba is bele pirulok és érzem, hogy nem sokáig bírom tartani vele a
tempót. Apró macsós mosolyra húzza a száját, és Ő szakítja meg először a
kontaktusunkat.
Észre sem veszem milyen gyorsan elrepül a haza felé vezetőút. Heikki
behajt a hotel zárt parkolójába, és leállítja a motort. Mindannyian kiszállunk belőle
és a lifthez igyekszünk.
Az álmosság annyira úrrá lesz rajtam, hogy még lépteimet is csak zombi
módjára tudom teljesíteni. Csiga
lassúsággal közelítem meg a felvonót, majd amint megérkezik mind az öten
beszállunk és Britta az emeletre navigálja a rendszert. Teljesen nyomorgunk a
kis helységben, és érzem a mögöttem álló Sebastian szuszogását. Legszívesebben
kirohannék a liftből, mert tudom hogy ha nem fogom vissza magam akkor le is
tudnám teperni. Idegesen számolok vissza miközben a kijelzőt nézem, ami azt
mutatja 6…7…8…9…10. Végre megérkeztünk. Elsőként teszem ki a lábam a biztos
talajra, és egy irányba indulok velük. Zsong a fejem. Fülemben hallom még a
dübörgő zenét, és felteszem magamnak a kérdést, miszerint vajon vannak akik még
kinn buliznak a csapatból? Magam előtt látom még az este mindenegyes
pillanatát, és fogalmam sincsen, hogy lehetséges, de tényleg jól éreztem magam
velük. Teljesen más volt a véleményem…ma estig. Bírom őket, és remélem jó lesz
velük együtt dolgozni.
Ezen gondolat sor közben eszembe jutott valami. Pontosabban valaki.
Fernando. Szegénnyel reggel óta nem beszéltem semmit, pedig megígértem, hogy
még a második szabad edzés előtt meglátogatom. Kiver a víz a gondolattól, hogy
most őket négyüket csak úgy faképnél hagyjam, de nem bánt a dolog, hogy nem
tartottam be az ígéretemet Nandonak.
-Srácok nekem van egy dolog amit el kell intéznem. Menjetek csak…holnap
találkozunk. –állok meg a folyosó közepén.
-Méh is mi az ördögöt akarsz ilyenkor elintézni? Csak nem azt, hogy
ágyba tedd azt a formás segged? –kérdi Heikki már eléggé fáradtan, de azért még
a humora ott van. Nem tudok normális válasszal előrukkolni, és valljuk be
hazudni sem akarok.
-Beszélnem kell Nandoval. Megígértem neki…
Halló!Ez a rész is csodás lett. :) Az a kis kacér tánc volt az egyik kedvencem ;) Alig várom a következő részt.
VálaszTörlésAnita xx
Hűha! :) Nagyon jó lett, egyre izgalmasabbak a részek, már nagyon várom a folytatást.Csak így tovább, ügyi vagy! ;)
VálaszTörlésMég mindig imáádom*.* <33 nagyon ügyes vagy Fafa..csak így tovább.:))
VálaszTörlésSzia:)) Vár itt valami! :))
VálaszTörléshttp://bayernmunchenfortheend.blogspot.hu/2014/08/dij.html
imádommm♥
VálaszTörlés