Zene: KATT |
Sziasztok Kedves olvasók!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokára hozom a folytatást, de nekem is kellett egy kis szünet. Most viszont itt a folytatás. Remélem nem fogtok ezért a kis kihagyásért elpártolni tőlem. Ahogy tudom hozom a következő részt. Kérlek legalább 3-4 komit és pipákat gyűjtsetek össze, hogy lássam van még érdeklődő a blogon. Most viszont nem húzom az időt.:) Jó olvasást!!! <3
Puszii: Fafaa
-Köszönöm szépen Mr. Ecclestone, de én még maradok egy
kicsit. Majd megyek magam. –mondja, és felmutatja Infiniti kocsijának kulcsát.
-Akkor mi megyünk is, ugye?! –ragadom karon Bernie-t.
Ő csak bólogat, és végezetül elköszön Vetteltől.
-Holnap találkozunk. Viszlát. –intenek egymásnak. Még
mielőtt elhagynánk a műhelyt Seb szemébe nézek, és azt a következtetést vonom
le, bár csak ne tettem volna ezt.
/Ellie
szemszöge/
Lábaim
kikandikálnak a finom, puha takaró alól miközben a reggeli nyújtózkodásomat
végzem el. A testgyakorlat mellé egy hatalmas ásítás is társul, majd
akaratlanul is elmosolyodok amikor kitekintek a hatalmas üveg ablakon a Budai
Várra illetve a csillogó Dunára. Szemfényvesztő látvány, nem csak este de
napközben is. Pár percig még lustálkodom a virág illatú ágyikóba, ám utána
egyből a fürdőbe sietek. Elhaladok a tükör mellett elhelyezett asztal mellett,
amin két fánkot és egy csésze kávét vélek felfedezni. Az illata beférkőzik
orromba és nem akaródzik onnan tovább szállni. A porcelánban elhelyezett
reggeli frissítő mögött egy az napi újság is mutatkozik.
Gyorsan
csinálom meg a már be rögzött fogmosást és a hajfésülést, utána pedig a fánkok
elpusztításába fogok bele. Miközben öltözködöm egy-egy harapást is megengedek
magamnak a csokis finomságból. Első látásra melegebbnek tűnik az idő mint
tegnap volt ezért megpróbálkozom egy vékonyabb farmerben és pántos pólóban
átvészelni az előttem álló napot. Csak a látszat kedvéért egy kis sminket
teszek fel csinos pofikámra, majd ami még hiányzik a táskámból azt gyorsan a
női kiegészítő mélyére suvasztom. Az utolsó korty fekete kávét is kiiszom a
csészéből, végül pedig a tükör elé rohanok, fel helyezem a fekete lencséjű
napszemüvegemet és már indulok is a pályára.
A folyosón
ismét csak az én lépéseim csapják a zajt. Olyan mintha senki nem lenne a
szállodában. Méregdrága karórámra pillantok amit még karácsonyra kaptam
bácsikámtól, és megbizonyosodom róla, hogy a pilóták már nagy valószínűséggel rég
a ringen vannak.
A rám várakozó
taxiba ülök bele és egész úton a szobámba elhelyezett újságot olvasgatom.
Próbálom kitalálni miről regélhetnek a magyar újságírók.
Nem kevés borravalóval fizetek a meghökkent
sofőrnek, utána pedig mosolyogva hagyom el a kocsit. A VIP bejáraton sétálok
be, kártyámat az őrnek megmutatva. A pályán már kocsik hangos „zümmögés”
hallatszik, ami egyesek fülét zavarja…de nekem igen is tetszik. A szabad edzés
csak fél óra múlva fog kezdődni, ami csak annyit jelent, hogy a GP2nek most
lett vége.
Nincs kedvem az
elkényeztetett, nyalizós emberekkel egy levegőt szívni a paddockban ezért
egyből a az „istállók” felé indulok.
Sok-sok csapat
boxa mellett elhaladok mire a Ferrarihoz érek.
-Jó reggelt! –
köszönöm mire a munkások több része felém fordítja a fejét és viszonozzák jó
kívánságomat. Kimi vigyorogva integet kicsi helység túloldaláról. Én is hevesen
rázom végtagomat mindaddig míg ismeretlen kezek vonják meg szememtől a kinti
fényt. Első pillanatra megijedek, de utána megismerem szokásos illatát, és
hangosan kacagni kezdek.
-Neked is
Nando!
Amint kimondom
a nevét, nem is tartja tovább erős kezét a szememen. Helyette magával szembe
fordít és üdvözlés képpen puszit nyom arcom mindkét oldalára.
-Hogy-hogy
ilyen későn érkeztél? – kérdezi miközben bele iszik kulacsába ami jól tudom
vizet rejt.
-Fáradt voltam,
így tovább aludtam. Tegnap elég későn hagytam el a pályát Bernie bácsival.
Tudtad, hogy már itt van? – kérdezem tőle fülig érő mosollyal.
-Igen. Volt
alkalmam már beszélni vele ma reggel a szálloda halljában. –válaszolja, és
közben elkezdi felvenni a versenycsukáját. Bólogatni kezdek, bár tudom ezt ne
látja mivel mással van elfoglalva. Amint feláll oda megyek közvetlen mellé, és
egy szerencse puszit adok kissé borostás arcára.
-Sok sikert az
edzéshez! Amíg készülődsz addig megkeresem Berniet. –mondom, és kimegyek a
folyosóra ahol élénken jár a szél. Jót tesz felmelegedett testemnek.
Tovább haladok
a boxok mögött, majd az utolsónál bekukkantok hátha ott találom Bácsikámat,
hiszen rengeteg idejét tölti a piros bikákkal. Első pillantásra nem látom meg
őszülő haját és szemüveges arcát, helyette mást fedeznek fel kék szemeim. Izmos
testét most a csapat overálja takarja el a kíváncsiskodó tekintetektől. Aprókat
szökdel, hogy még jobban felmenjen testében az adrenalin, majd a lángoktól
megvédő maszkot húzza fel először fejére. Azt követi a bukósisakja, amit
precízen biztosít fején, hogy ne lötyögjön. Az asztalon pihenő kék kesztyűt is
magabiztosan igazítja az ujjai körül.
-Sebastian!
Autóba! –utasítja az egyik szerelő. Neve hallatán megremegek, és epekedve nézem
miféle gazella mozgással áll bele az járműbe.
Még mielőtt fenekét a zebramintás
ülésbe helyezné hátsó falon elhelyezett táblázat felé pillant. Szigorúan
olvassa a rajta lévő betűket és számokat, majd ahelyett, hogy visszafordulna balra,
körbe néz a boxuk egész hátsó részlegén. Monoton legelteti tekintetét a szépen
festett, már megszokott falakon, amikor tekintete nem várt alanyon akad meg.
Igen. Rajtam. Ereimben annyira megfagy a vér, hogy ha akármennyire is akarnám
akkor sem tudnék elbújni. Végtagjaim elnehezednek és akár csak egy homok zsák a
vízben teljesen leülepednek. Tekintetünk találkozik, és összefonódik. Vajon mit
gondolhat? Mi járhat a fejében?
Még mielőtt Ő
fordítaná el fejét, én veszek erőt magamon és indulok, hogy tovább keressem
Bácsikámat. A sors fintora…csak is az lehet, ugyan is nem teszek meg két lépést
sem de vagyok olyan ügyetlen, hogy frontálisan ütközöm a keresett személybe.
-El? Merre
jártál? Amúgy meg jó reggelt! – ad egy puszit a homlokomra.
-Ööö…én…hát
pont téged kerestelek. – makogok össze-vissza.
-Ez remek. Most
megtaláltál. Gyere szeretnélek bemutatni valakinek. – fogja meg a karom és
egyenesen az RB istállóba húz. Legszívesebben kirántanám kezem az övéből, de
nincs szívem megsérteni. Szívem heves vergődésbe kezd, és attól félek kiszakad
a mellkason. Még is ki a fenének akar engem bemutatni. Elhaladunk Daniel sötét
RB10ese mellett, aminek a sofőr helye még üres. Riccinek viszont még hűlt helye
sincs a boxban. Egy balost vesz Bernie és a szőke német csoda járműve mellett caplatunk
végig aminek a sofőrje már rajtra készen ül a helyén. Szemem sarkából látom,
hogy amint elhagyjuk kocsiját tekintete leszalad az előtte lévő kis
kivetítőről, és minket kezd el figyelni.
Mivel még az
első szabadedzésig van kb. 10 perc ezért szét sem nézve vágunk át a box frissen
leaszfaltozott utcáján. Egyenesen Christian Hornerhez és Adrian Neweyhoz.
Fejemben egyre kuszább dolgok keltek éltre…még is mi közöm van nekem a Red
Bullhoz?! Bernie kedvesen köszönti a két férfit, én pedig közben az ülésekkel
szemben lévő képernyőkön kalandozom el. Pontosabban egy képet figyelek
görcsösen. Azt ami Vettelt mutatja. Akarom mondani mutatta, ugyan is a
négyszeres világbajnok kiszállt a kocsijából és egyenesen felénk tartott…
Szia! Annyira örülök a folytatásnak, imàdom az F1-et , nagyon kíváncsi vagyok mik fognak történni :) Petra
VálaszTörlésOhh yeah! :)) Tudtam én hogy visszatérsz.Mikor megláttam a csoportban a bejegyzésed visítani tudtam volna örömömben(öcsikém már aludt szóval nem mertem) :D A rész pedig nagyon jó lett.Imádtam az egészet.Gyorsan hozd a következőt :*
VálaszTörlésAnita xx
Szia! Most találtam meg a blogodat, de már első látásra szerelmes lettem belé!! Egyszerűen imádom!!! Csak így tovább!!!
VálaszTörlésxoxo Lora
Hahi:) mondtam en Fafa hogy kezdd el ujra:)) *.* irto jo lett, akkot holnapra a kovit..mert kulonben ongyilkos leszek.xdxd
VálaszTörlésVégre újabb rész,már kezdtem azt hinni,hogy abbahagytad az írást. De amúgy nagyon jó lett ez a rész is. Csak így tovább! :))
VálaszTörlés